A 300 TPD kénsavgyár egy közepes-ipari ipari vegyszergyártó létesítmény, amely a reakció-, gázkezelés-, savabszorpciós, hővisszanyerő- és közműrendszerek összehangolt tervezését igényli. Ha gőzturbinát építenek be az áramtermeléshez, a projekt több lesz, mint egy hagyományos kénsav gyártósor. Az eljárást úgy kell megtervezni, hogy a felhasználható hőt visszanyerje a magas hőmérsékletű folyamatgázokból és kémiai reakciókból, ezt a hőt gőzzé alakítsa, majd a gőzt egy turbinás-generátorrendszerbe szállítsa. Ezért az üzem kapacitását, a hőmérleget és az energiatermelést együtt kell értékelni a kezdeti tervezési szakaszban.

Az első megerősítő műszaki paraméter a kéntartalmú-alapanyag forrása és összetétele. A kénsavat elemi kénből vagy kohászati ​​és egyéb ipari folyamatok során keletkező kéntartalmú gázokból{2}} lehet előállítani. A kén-égető üzemek viszonylag közvetlen takarmány-előkészítési útvonallal rendelkeznek, míg a piritet vagy kohászati ​​el{5}}gázt használó üzemek további gáztisztító és kondicionáló rendszereket igényelnek. A betáplálás összetétele közvetlenül befolyásolja az SO₂-koncentrációt, a gáztérfogatot, a szennyezőanyag-terhelést, a berendezés méretét és a teljes folyamatkonfigurációt. Ezért a 300 TPD kapacitás önmagában nem elegendő a teljes üzem meghatározásához.

Amikor villamosenergia-termelésre van szükség, a hővisszanyerő rendszer által termelt gőzt egy elektromos generátorhoz csatlakoztatott gőzturbinához vezetik. A turbina kitágítja a gőzt, és hő- és nyomásenergiájának egy részét mechanikai energiává alakítja, amit aztán a generátor elektromos árammá alakít át. A tényleges teljesítmény a gőztermelés sebességétől, a gőznyomástól és hőmérséklettől, a turbina hatásfokától, a kipufogógáz nyomásától és a teljes kénsavgyár üzemi körülményeitől függ. Ezért a várható elektromos teljesítményt a teljes hő- és gőzegyensúly alapján kell kiszámítani, nem pedig pusztán a kénsav kapacitásából.

A kénsav-eljárás és a gőzturbina integrálása részletes energiamérleget igényel. A hővisszanyerés fokozása növelheti a gőzképződést, de a gőznyomásnak és a hőmérsékletnek kompatibilisnek kell maradnia a turbina kialakításával. Ugyanakkor az üzemnek belső gőzigénye lehet a kén olvasztásához, fűtéséhez, folyamatcirkulációjához vagy egyéb közművekhez. A megfelelő konfigurációnak meg kell határoznia, hogy az alapvető folyamatkövetelmények teljesítése után mennyi gőz áll rendelkezésre az energiatermeléshez. Ez megakadályozza, hogy a turbinarendszert irreális gőztöbblet köré tervezzék.